Kellemes időben, szép számú érdeklődő figyelmétől kísérve rendezte meg a SEZE a Gasztro Party főzőversenyét Sárospatakon, a Bodrog-parti szabad strandon. Csodás természeti és történelmi környezetben. S ami a legfőbb: korszerű életmódmintát sugározva.

Nem tudományos tétel, csupán megfigyelés, hogy a háziasszonyok ritkán kapnak szívinfarktust. Noha közülük, sajnos, még nem túl sokan vállalkoznak rendszeres testedzésre, az egésznapos otthoni sürgés-forgás törvényszerűen ad bizonyos védettséget.

A főzés a konyhában is együtt jár mozgással, és az jelentősen felülmúlja azokét a hölgytársakét, akik mondjuk hivatalban végeznek ülőmunkát napi nyolc órában. Pedig az átlag konyha is tele van kényelmi berendezéssel, a csapból víz folyik, gáz- vagy villanytűzhely áll rendelkezésre, elektromos kisgépek váltanak ki több manuális tevékenységet.

Viszont ugyanez a szabadban?...

Reggeli látkép a Bodrog-partról

Elég belekukkantanunk a május 18-i sárospataki Gasztro Party főzőversenyének a kiírásába, máris szembeötlő a különbség. Például abban, hogy a férfiaknak is lett dolguk jócskán. Lássuk hát: „Minden főzőcsapat rendelkezésére bocsátunk egy darab pavilont és egy lócát… A főzéshez szükséges minden alapanyagot, eszközt, a tálaláshoz és a vendéglátáshoz szükséges eszközt a nevezett csapatok saját maguknak biztosítanak.” Tehát hogy a csapatok munkához lássanak, már ahhoz is kisebbfajta költözésre van szükség. „Korlátozott mennyiségben tudunk segíteni tűzifával.” Tehát nem laza mozdulattal indítható be a hőtermelés, mint a konyhában, hanem tessék szépen rőzsét gyűjteni (és cipelni), fát vágni. „Vízvételi lehetőség lajtos kocsiból, vagy a Vár Vendéglő előtt található közkútról oldható meg.” Tehát nem csupán a csapot kell megnyitni, hanem a vízért el is kell bandukolni, majd a tetthelyre cipelni.

A résztvevőknek mindez persze nem fáradság, hanem a kellemes buli velejárója. Mert buli ez a javából, sokáig elraktározható, közös élmény. És megint Bodrog-parti a party, akárcsak a tavalyi, a szabad strand területén, csodás természeti környezetben, amelyet a háttérből figyel, a maga méltóságteljes nyugalmával, a pataki vár.

A rendező a SEZE (Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület), de a verseny beleolvad a SUSI-val közös, nagy EFOP-programba, amely a térség negyvenhét településének lakóit igyekszik az egészségesebb életmódba átcsábítani.

Reggeli köszöntőjében Sikora Attila, Sárospatak alpolgármestere, úgy is, mint testnevelő tanár, azt hangsúlyozta, hogy a rendszeres mozgás mellett szükséges a rendszeres és egészséges étkezés, és persze a versenyhez hasonló közösségi élmény ereje, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az eddig amúgy szeszélyes időjárás is a kegyeibe fogadta a résztvevőket, retrózene árasztott remek hangulatot napestig. Csupa derűs, mosolygós arcot lehetett látni.

Tíz csapat főzött a maga pavilonjában, majd a város által meghirdetett tortaversenyre nyolc alkotás érkezett hazulról – lévén, hogy tábortűzön azt bizony nem lehet alkotni. Mintegy kétszáz érdeklődő élvezte a látványt, és ha úgy érezte, hogy az aktív, sportos jellegű főzésélményből kimarad, pótolhatta a rendezők jóvoltából például íjászattal és lovaglással.

A verseny persze komoly verseny volt, szakértő zsűrivel. Értékelték az étkek egészséges jellegét, és plusz pontokat adtak érte.
De igen jó, követendő példát sugároztak a zsűri egyéb szempontjai is:
-    a csapat megjelenése
-    higiénia munka közben
-    technológia, fegyelem, munkaszervezés
-    illat, zamat, ízharmónia
-    merészség, kreativitás
-    összbenyomás, tálalás

A rend kedvéért tesszük hozzá, hogy a főzőverseny első helyét a Sárospataki Egészségház csapata szerezte meg. De hát minden résztvevő közösség győztesnek érezhette magát, amit az ezúttal is jelesre vizsgázott szervezők oklevéllel ismertek el.

Végzett óvónő. Testnevelés–földrajz szakos tanári diplomát szerzett a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Testnevelőtanárit a TF-en. Gyógytestnevelő. Kineziológus. Tanít az egri Eszterházy Károly Egyetem sárospataki Comenius Campusán. A sárospataki Betyár Lovastanya tulajdonosa és turisztikai menedzsere. A Zempléni Lovas Egyesület vezetője, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség alelnöke. A SEZE (Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület) alelnöke.
Édesanyaként ingázó a sárospataki otthona és Miskolc között, ahol a két fia él és vízilabdázik. A Vismeg testvérek a Zempléni Vízilabda Klubban kezdték a pályafutásukat, majd az Miskolci Vizilabda Clubban folytatták. Márciustól profiszerződésük van, a felnőttcsapat keretének a tagjai, mindketten – vagyis Botond (19 éves) és Zsombor (16) – szereztek már gólt az OB I-ben. Zsombor az U16-os és U17-es válogatott keret tagja. A meccseiken igyekszik ott lenni a mama.
A mama, vagyis Lívják Emília.
Aki – igazán nem mellesleg – a nagyszabású EFOP-program egyik fő szervezője.

Belicza János, a program igazgatója így jellemzi:
„Az egészség és mozgás természetes összefüggésének kutatója és igehirdetője. A rátermettsége és a magas szintű képzettsége példaértékű. Mindezt a mindennapi gyakorlatban is érvényesíti. Sőt, a szervezési ötletei magas szintűek. A problémamegoldó képessége nagyszerű, a szótárában nincs a szó: lehetetlen. A precizitása messze túlmutat a jón. Csak egyetlen példa: az első lakossági fórumunkra olyan híres embereket tudott Sárospatakra invitálni, akik remek hangulatot is tudtak teremteni az értékes gondolatok mellé. Amikor az egyik előadó megbetegedett, így nem tudott eljönni az egyik eseményre, Emi azonnal lépett: két nap alatt megoldotta a helyzetet. Új meghívottal állt elő, aki természetesen elfogadta a meghívását.”

Dr. Hegedüs Csaba olimpiai bajnok birkózó, a SEZE elnöke ezt mondja Emíliáról, aki az egyesület alelnöke:
„Imponáló a felkészültsége a sportban, a mozgáskultúrában. Olyan, hogy még a birkózótankönyvem egyik társszerzőjének is felkérhettem. Az óvodások és kisiskolások előképzését dolgozta ki nagy szakmai igényességgel, sokszínű gyakorlatanyagot is mellé téve. A mindennapi feladatok kezelésében, így az EFOP-programok szervezésében is kiválóan teljesít, mert kreatív és fáradhatatlan. Mindig többre, magasabbra tör, nem viseli el a középszert. Igazi küzdő típus.”

És itt következzen az Emíliával készített interjú.

• Sokféle szakképzettsége, diplomája van. Hogyan jött egyik a másik után?
- Gyerekkoromtól óvónő szerettem volna lenni, és sikerült is: 1987-ben végeztem Miskolcon. Aztán 1992-ben Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán testnevelés–földrajz szakos tanári diplomát szereztem. Budapesten elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, és testnevelőtanári diplomát kaptam, majd 2002-ben gyógytestnevelő tanárként fejeztem be a tanulmányaimat. 2006-ban megszereztem a kineziológus szakképesítést…
• Itt álljunk meg kicsit! Talán nem mindenki tudja, mi az a kineziológia.
- Alapjában véve a mozgás tanulmányozásának a tudománya. A humán kinetika sporttudományos diszciplína, amely az emberek fizikai teljesítményének, állóképességének, terhelhetőségének vizsgálatával, az erőnlét megőrzésével, a mozgáskultúra fejlesztésével foglalkozik. Már tíz területén szereztem tapasztalatokat.
• Hogy gyógyítani is lehet az alkalmazásával, azt sokan kétkedve fogadják.
- A gyakorlat mást bizonyít. Nem orvosi értelemben vett gyógyításról van szó, hanem segítségről. Az Agytornát használó tanárok például különösebb erőfeszítés nélkül fel tudják kelteni a gyermekekben is az önfejlesztés iránti érdeklődést. A birtokában a diákok agyfélteke-összehangolását (agyintegrációt) is el tudják végezni, amely teljesítménynövekedést von maga után. Mind az óvodapedagógusok, mind a tanítók és tanárok be tudják építeni a módszert a munkájukba.
• Mi hajtja folytonosan az újabb ismeretek felé?
- Már kezdettől az önképzés volt a célom. Mindent tudni akartam, ami a hivatásomhoz kötődik, és minden új ismeretet a munkámban akarok hasznosítani.
• Mit tanít a Comeniuson?
- Alapjában véve a testneveléssel kapcsolatos ismereteket pedagógusjelölteknek.

• Külön fejezet az életében a Betyár Lovastanya…
- Édesapám, Lívják József agronómus volt. Ő indította el, és alapozta meg a családi vállalkozásokat. Egyrészt a szántóföldi növénytermesztést, amelyet a testvére, Zsolt folytat tovább, másrészt a lovas vállalkozást, amelyet 1996-tól én működtetek.
• Nyilván ott is volt bőven tanulni valója.
- A nyári szünetekben édesapám segítségével és jóvoltából alakítottam ki a közel tíz hektáros területen fekvő tanyát, amelyet azóta is fejlesztek a bátyám segítségével. Bővítem a szolgáltatások körét, és minden nyáron több száz gyermeket táboroztatok. A fő cél megismertetni és megszerettetni velük a lovaskultúrát, illetve elsajátíttatni az állatok körüli teendőket. Remek sportolási lehetőségeket biztosítunk a táborozóknak labdajátékokkal, falmászással, íjászattal, a mini kalandparkunkkal. 2012-ben sikerült létrehozni új, minden igényt kielégítő ifjúsági szállást, a kulturált környezetben történő táboroztatásért.
• Ez a tevékenység külön világ az életében?
- Nem. Rengeteg tapasztalatot szerzek általa az egyetemi szakmai munkámhoz 21. századi gyerekről, és ez hozzájárul ahhoz, hogy naprakész legyek a katedrán.

• Személyes példával is elöl jár?
- Hobbim is a sport, atletizáltam, kézilabdáztam. Gyerekkoromtól lovagoltam, tánckurzusokon vettem részt. Jelenleg főleg a futás a sportom, nagy élményt jelentett a félmaraton lefutása, mellette jógával szerzek testi-lelki felfrissülést.
• A SEZE, illetve az EFOP arra ad lehetőséget, hogy a felnőttek életmódját a helyes irányba terelje. Mennyire bízik abban, hogy testkulturális szemléletváltozás következzen be a térségben?
- A munkában hiszek. Abban, hogy ha – a küldetésünk szerint – mi mindent megteszünk a sportért a hétköznapokban, annak meglesz az eredménye. A nyomait már látom, érzékelem.