Egységben egészségben. Ez a szlogenje az Észak-magyarországi régió öt kistérségében megvalósuló, prevenciós célú szabadidősport-programoknak, az állam által bőkezűen támogatott EFOP-1.8.6-17-2017-00002 azonosítószámú kiírás keretében. A megtisztelő feladatot a Sárospataki Utánpótlásnevelő Sportiskola Egyesület (SUSI) és a Sportos és Egészséges Zemplénért Egyesület (SEZE) alkotta konzorcium kapta meg. A projektnyitó rendezvény 2018. március 23-án zajlott le, most zárjuk tehát az első – még nem teljes – évet.
Belicza Jánossal, a program igazgatójával beszélgettünk.

– Negyvenhét településen igyekeznek népegészségi szemléletváltást elérni. Mindegyik más adottságokkal, más jellemzőkkel rendelkezik. Hogyan lehet mégis Egységet teremteni?

• Az Egység nagyon fontos, amelyet minden nagy „programpillérben” alkalmazunk.

– Melyek azok a pillérek?

• A nagyrendezvények, a lakossági fórumok, illetve a mind a negyvenhét településen havonta kétszer biztosított sportolási lehetőség. Figyelünk az esélyegyenlőségre, a fogyatékossággal élőkre és a hátrányos helyzetűekre is. A projektben – az Egység szempontjából – mind a gazdasági, mind a társadalmi és környezeti folyamatokat figyelembe vesszük.

– Az első évben, 2018-ban mivel alapozták meg az elkövetkező időszak remélt sikereit?

• A márciusi projektnyitó konferenciát, bevallom, erős szívdobogással vártuk. De a telt ház megmutatta, hogy igenis kíváncsiak az emberek – az oly sokszor elcsépelt – egészséges életmód, egészséges táplálkozás és egészségfejlesztő testmozgás összefüggéseire. A sárospataki rendezvényen elhangzott – Lívják Emília főszervező asszonytól – a három évet átívelő szlogen: „Minden Kell, Mérték - Kel(l)”.

– Aztán az elvek, elképzelések „pályára léptek”…

• Az első nagyrendezvényünkre, Sárospatakon, 2018. május 26-27-én került sor. Az Óriás vagy című szabadidősport- és játékprogram két napon keresztül, négy helyszínen zajlott. Tizenkét sportág, illetve testedzési mód szerepelt a kínálatában. „Aktív napok – példaképek részvételével”… A századik magyar olimpiai aranyérem szerzője, a birkózó Hegedüs Csaba, a kenus világbajnok Wichmann Tamás, valamint a magyar lovassport örökös bajnoka, Dallos Gyula mesteredző tartott érdekfeszítő előadást. S persze maga a jelenlétük is adott kellő motivációt a sportolni vágyóknak. Az első lakossági fórumunknak, augusztus 31-én, több célkitűzése is volt. A legfőbb az, hogy a felnőtt lakosságnak olyan, testi-lelki egészséget támogató és megőrző interaktív programot szervezzünk, amely hozzájárul az életminőségük javulásához. Részt vett rajta Kovács Katalin háromszoros olimpia bajnok kajakos, dr. Bakanek György sportorvos és dr. Markovics János helyi háziorvos.  Az est műsorvezetője régi pataki diák, Erdélyi Claudia volt. A hallgatóság hiteles forrásból tudhatta meg, miért érdemes a teljes kiőrlésű gabonákat (adott esetben kölest) fogyasztani, miért veszélyes a koplalásos fogyókúra, és miként érhet el súlyvesztést rendszeres és mértékletes étkezés mellett. A második nagyrendezvényen, szeptember 30-án, a sátoraljaújhelyi Egészség partyn Hegedüs Csaba mellett a tornász Magyar Zoltán, a lólengés kétszeres olimpiai bajnoka, a Nemzet Sportolója volt a vendég példakép. A találkozón meglepetésajándékkal, sajt- és mézkóstolóval, valamint kölesgulyás levessel kedveskedtünk a résztvevőknek, a tizenkét kipróbálható sportág mellett.

– Mennyit számít az, hogy megjelennek élsportoló példaképek?

• Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az ötlet bejött… A konzorciumi partner, a SEZE elnöke, dr. Hegedüs Csaba a tekintélye és a baráti kapcsolatai révén olyan személyiségeket hoz ide, akik nemcsak népszerűsíteni tudják a mozgást, hanem támpontot adnak az életformáláshoz is. De nem pusztán a néhány száz résztvevőhöz jutnak el a gondolataik, hanem a helyi média segítségével, a rádió- és tévéinterjúk révén az otthonokba is.

– Mekkora csapat dolgozik azért, hogy a kiemelt rendezvények olajozottan folyjanak? Mert magam is tapasztaltam, hogy úgy zajlanak.

• Jelenleg összesen tizenkét fős „kerettel” dolgozunk. Amelyből effektíve a szakmai munkát kilencen végzik. Óriási segítséget kapunk a projektmenedzsmenttől, amely a precíz hozzáértésével, gondosan végzi a nagyon nem könnyű, de igen fontos papír-háttérmunkát. A területi koordinátorok (Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Cigándon, Szécsényben, Heves városában) jelentős feladatot vállalnak magukra. Ha kell, a saját specifikus sportágaikat szemléltetik, magyarázzák, oktatják, de ha kell, a nagyrendezvényeken is aktívan részt vesznek. Én kicsit mindig más oldalról közelítem meg ezt a kérdést… A csapategységben hiszek! Hogy egy hajóban evezünk. A tkohézió nem kis mértékben hat a környezetre is. Így elmondhatom, hogy – igaz, olykor elcsigázott, de – mosolygós, határozott, céltudatos és összetartó társaság jött létre. Külön megnyugtató dr. Hegedüs Csaba és Lívják Emília gazdag szakmai tapasztalata, amely jó irányba tereli a „folyónkat”. Egy biztos: ez a csapat akar dolgozni!

– A nagy események megszervezését mindenütt a világon önkéntesek segítik. Így van ez önöknél is?

• Határozottan. Az természetes, hogy a mi kis csapatunk nem érthet mindenhez. Éppen ezért a nagyrendezvényeinken a sportághoz, szakmához értő önkénteseket kérünk meg, akik remekül át tudják adni a tudásukat. Egy apró példa. Mindenképpen szerettünk volna az óriás sakkal megismertetni a vendégeinket. Ez annyire jól sikerült eddig, hogy a részvevők már tudják: ha sportnapot hirdetünk meg, akkor azon tuti kipróbálható lesz. De természetesen ez annak az önkéntesnek köszönhető elsősorban, aki profi ebben a „szakmában”. De mondhatnám az ülőröplabdát, a tollaslabdát, a kosárlabdát, a csörgőlabdát, a túrázást, de akár a jógát vagy az aerobikot is, ahol szintén önkéntesek segítik a munkánkat.

– A konzorciumnak saját, modern, ízlésesen berendezett irodája van…

• Nekünk ez kardinális kérdés. Amikor megtudtuk, hogy a pályázatban lehetőség nyílik irodát bérelni, mi voltunk a világ legboldogabb emberei, hiszen addig a családunkat, az otthonunkat „boldogították” az eszközök, dokumentumok. Tavaly februárban elmentünk irodákat nézegetni. Csaba bácsinak rögtön megtetszett az a kis helyiség, amelyikben most vagyunk. Bevallom, én nem láttam benne annyi fantáziát, mint ő, de azóta nem tudom egyetlen egy napomat elképzelni, hogy ne menjek be, ha csak pár percre is. Sokat köszönhetünk az irodának, a miliője, az igényes berendezése és már mondhatom: sok-sok emlék köt ide minket.

– Nyilván sok időt töltenek „terepen” is? Jellegzetesen hol a legtöbbet?

• Mind a negyvenhét településen jelen vagyunk. Vagyis állandó mozgásban. „A fegyvertárunkat” garantált és választott sportágak alkotják. A felkészülési időszakot követően augusztusban mozgásba lendült a garantált sportág, a tollaslabda, illetve a választott ágazatok (asztalitenisz, természetjárás, aerobic, labdarúgás). Valamint a csörgőlabda-délutánok, ahol a laikus szeme sem marad szárazon, figyelve a látássérülteket, milyen felhőtlenül sportolnak, mennyire élvezik a játékot.

– Hogyan mérik fel, hogyan találják meg, és segítik őket?

• Ez a munkánk legérzékenyebb pontja. Be kell vallani. hogy eddig nem sokszor voltunk kapcsolatban olyan egyesületekkel, amelyek fogyatékossággal élőknek kínálnak rendszeres sportolási lehetőséget. Éppen ezért az első utunk a Sárospataki Mozgássérült Egyesülethez vezetett, együttműködési megállapodást kötöttünk velük. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és a kapcsolatunk azóta is töretlen, sokat tudunk egymásnak adni. A fogyatékossággal élők, és a kisebbségek is nagyon fontosak ebben a pályázatban. Megpróbálunk újat mutatni: olyan sportágakat bemutatni, amelyeket eddig még nem ismertek. Sosem felejtem el, amikor a sárospataki nagyrendezvényünk második napján, a Betyár Lovas tanyán, Csaba bácsit kerestük, hogy mondja el a záróbeszédét, de sehol sem találtuk. Ekkor jött a hír, hogy a hátsó pályán segít a lovaglást kipróbálni, azaz felteszi a lóra azt, aki felmászni természetesen nem tudna rá. Erről jó fotó is készült, amelyet látva még ma is összeszorul a szívünk.

– Mikor érzékelték először azt, hogy megmozdultak az emberek?

• A nagy plakátok és a hirdetések megjelenése után a kezdetben csekély érdeklődés folyamatosan élénkült. A részvevők voltak a reklámhordozók, hiszen beszéltek az ismerőseiknek a lehetőségről. Tehát a településeken a havi két sportolási alkalom nem volt hiú ábránd, hiszen látszik: a társadalomnak van igénye az efféle segítségekre. Ékes példaként említhetem, hogy a tollaslabda – mint sportág – mindenhol jelen van, ráadásul már vannak olyan települések, ahol annyira megszerették már ezt a játékot az emberek, hogy nemcsak havi egyszer járnak le mozogni a tornaterembe, hanem háromszor vagy akár négyszer is. De ugyanez vonatkozik a csörgőlabdára is, ahol a fogyatékkal élők heti négyszer is mozognak az egyik településen. Ugyancsak az Egységet szerettük volna biztosítani azzal, hogy minden helyszínre elvisszük megismertetni az óriás sakkot, a dartsot, a csörgőlabdát, az ülőröplabdát. Szervezünk egészségügyi méréseket, kóstoltatunk köles ételeket, mézet, sajtot.

– A kapcsolatrendszerük már lefedi a teljes térséget?

• Maga a pályázati kiírás is kötelezővé tette együttműködési megállapodások kötését iskolákkal, iskolafenntartókkal, tankerületekkel, önkormányzatokkal, egyesületekkel. Elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolunk az intézmények vezetőivel, sőt, sok helyen már baráti a viszony. Természetesen van olyan vezető, aki ingyen és bérmentve adja oda a tornaszobát, tornacsarnokot, létesítményt, de van, ahol fizetnünk kell. A kapcsolatot velük a koordinátoraink tartják, de ha például elhasználódott valamilyen eszköz, akkor a szakmai stáb segédkezik a pótlásban. Ki kell emelni a sárospataki önkormányzatot, a sárospataki és a balassagyarmati tankerületet. Vagy a cigándi önkormányzatot, ahol szívélyes fogadtatás várt ránk, és örömmel írták alá az együttműködési megállapodást is. De ugyancsak nagy segítséget kaptunk Hevesről, Erdőtelekről és a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól is.

– Mit tudnak tenni a közismerten hátrányos helyzetű településeken élőkért?

• Ha csak azt nézzük, hogy eddig ezeken a helyeken, még az sem tudott mozogni, aki akart volna. Több okból kifolyólag. Ilyen lehetett a motiváció, a szakember vagy akár az eszköz hiánya. Most ez már kicsit másképp van, hiszen modern eszközöket és kiváló szakembereket tudunk biztosítani. Ráadásul – ha beszéltünk három nagy „pillérről” – meg kell említeni a kisebbeket is. Készülünk meglepetésajándékokkal azoknak, akik tartósan járnak mozogni hozzánk, hiszen úgynevezett természetbeni juttatásokkal (bögre, póló, toll), ösztönző ajándékokkal (labda, mellény), valamint felvilágosító-szemléletformáló leporellókkal kedveskedünk nekik.

– Nem nehéz arra következtetésre jutni, hogy önök a nagy munka közben rengeteg tapasztalatra tettek szert. Futottak közben holtvágányra is?... Mi mindent kellett korrigálni az eredeti elképzelésekhez képest?

• Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem… Sokszor hangzik el, hogy ha elölről kezdhetnénk – a sok tapasztalat függvényében – egy-két dolgot máshogy csinálnánk. A nagy munkatempó hatására, bizony olykor-olykor belehibázunk mi is. Elsősorban arra kellett rájönnünk, hogyan szólítsuk meg az embereket, hiszen nem mindenkit lehet kimozdítani a meleg otthonából. Szerettük volna, ha az ingyenes rendezvényeinken többen vannak, többen fogyasztják ételeinket. De hamar be kellett látnunk, hogy jelenleg kicsi az a réteg, aki sportolásra, egészséges táplálkozásra vágyik. Amikor ezt láttuk, megfelelő eszközökhöz nyúltunk, még több színes programot, ajándéktárgyakat, önkénteseket vetettünk be. A papírmunka is nagy kihívás, de abban is sokat fejlődtünk.

– Melyek lesznek 2019 fő rendezvényei, és mi mindent terveznek a „végeken”?

• Mondhatom, hogy a munka szempontjából a három év közül a legkeményebb elé nézünk, de ha azt mérlegeljük, hogy mennyit adhatunk, akkor a legszebb év is lesz egyben. A havi rendszeres eseményeken túl négy nagyrendezvényünk és három lakossági fórumunk is lesz 2019-ben. A színhelyek pedig Heves, Sárospatak, Szécsény és Cigánd. A legfontosabb az, hogy Pierre de Coubertin gondolata vezéreljen minket: „A sport minden férfi és nő öröksége, a hiánya semmivel sem pótolható.”